Visszakerestem, Pupilla A lány a vonatonposztjánál olvastam először erről a könyvről, és szépen fel is került a várólistámra.
Azt hiszem tényleg nekiállok az Agatha Christie életmű elolvasásának - de elhúzva, hogy ne feküdje meg a gyomrom a sok gyilok - mert kezd a kedvenc szerzőm lenni :) Meg jöhetnek az életrajzi könyvek, abból is van pár (magyarul is), ahogy elnéztem.
Na de miben hasonlít A lány a vonaton és a Miss Marple sorozat 8. része?
Igazából nem olyan nagyon sokban - abban a 'lány' egy házaspárt lát nap, mint nap, később belekeveredik a gyilkossági nyomozásba; ebben pedig egy idős hölgy konkrétan meglát egy gyilkosságot, amit a szomszédos sínen haladó vonatban követnek el.
A szemtanú, Mrs. McGillicuddy (micsoda név! :D) egyből szól a kalauznak, jelenti az állomásfőnöknek és jó barátnőjének Miss Marple-nek. Ketten elmennek a rendőrségre, de a holttestre nem bukkan senki.
 |
Jane Marple leveszi a nyomozás terhét barátnője válláról, és egyedül kezd vizsgálódni. Kitalálja, hogy hol szabadulhattak meg a megfojtott nő testétől, már csak kéne neki egy mozdítható ember, aki a környéken munkát vállalva körülszaglászik. Kapóra jön neki a lendületes, és tettrekész Lucy Eyelesbarrow, aki ideiglenes végez háziasszonyi teendőket az angol családoknál, azok teljes megelégedésére. Nincs nehéz dolga 'beépülni' a Rutherford Hall nevű birtokra, ami a legközelebb van ahhoz a helyhez, ahol a vonatból kilökhették a nő testét.
Miss Marple úgy vettem észre nem annyira aktív, mint kollégája Poirot, hanem inkább a háttérből mozgatja a szálakat (bár meg kell mondjam ez még csak a 2. könyv volt, amiben ő szerepelt), de jobban élveztem Lucy karakterének buzgólkodását, illetve Craddock felügyelőt munkáját.
A történet izgalmas volt, érdekes volt a Crackenthorpe család története, és a gyilkos kilétére most sem jöttem rá. A végét kicsit összecsapottnak éreztem, de ettől függetlenül Agatha visszalopta magát a szívembe:
5/5
Kiadás éve: 2003
Eredeti cím: 4.50 from Paddington
Oldalszám: 308
Ár: antikvár
Borító: 3/5
Fülszöveg:
"Az idős, törékeny Miss Marple maga már nem játszhat detektívesdit – amikor azonban tudomására jut, hogy barátnője, vonaton utaztában, egy gyilkosságnak lett szemtanúja, nem nyughat nyomozóösztöne. S az a „csekélység”, hogy a mondott időben a vasútvonalon semmiféle bűnesetről nem érkezett jelentés, nem gátolja a találékony öregkisasszonyt abban, hogy kiderítse: mégiscsak történt gyilkosság, s hogy a feltételezett áldozat feltételezett holtteste vajon hová tűnhetett."